ALBA Túrakör

Gondolatok egy Angyalról, aki egy fél életet velünk töltött... 

Van az életben olyan virág, ami mellet nem tudsz csak úgy elmenni… Mész az utadon fel a dombon és előbb utóbb rátalálsz… Megérzed az illatát, vagy meglátod színét, formáját, és megragad benned, belőle valami… Hozzád szól és megnyugszol… Ránézel, és a béke száll meg… Átölel és feloldja fájdalmaid… Rád mosolyog, és jobb kedved lesz… Az életben a mai napon egy nagy űr keletkezett. Zsuzsa evilági formájában eltávozott közülünk.

De itt hagyott nekünk egy olyan csomagot, példát és lelkiséget, amit nehéz lesz megugrani. Úgy érzem, ha bárki is, aki ismerte és lecsippent a példájából egy darabkát és magáévá teszi örökkön fennmarad bennünk, közöttünk.

Mert itt van velünk, és figyeli minden rezdülésünk, jelez, ha rossz irányba fordulnál. Ahogy egy barátunk mondta…. Kevés olyan embert ismerek, aki 45 éves korában nyomott hagyott a világban igen sok ember számára, és ennyi ember életét változtatta meg gyökeresen. Ez számomra feladat, hogy amit ő képviselt azt tovább éltessem, hogy világ és az emberek jobbá válhassanak, hisz világéletében ez volt a mozgatórugója. Egy szakasz befejezése is egy új élet kezdete, mert Zsuzsi eltávozásával még a héten több ember életét fogja megmenteni…

Gondolatok: 

Ha megbánt valaki, bocsájtsd meg… a sértettség számít is valamit...?

Ha máskor pedig elnézést is kérsz, az erény és nem gyengeség.

Ha adsz csak jobb lesz általa minden... Ha sietsz, kérdezd meg magadtól, minek? Megáll a világ?

Ha figyelsz valakire, figyelj rá száz százalakésokan, hisz a szeretet legnagyobb formája figyelem.

Ha fáj valami, mondd ki és ne nyeld le, de közben figyelj a másikra, hogy ne bántsd meg.... Ha szeretsz valakit, mondd ki neki, és beszélgess vele sokat és csak őszintén.

Sose tudod mi lesz holnap… így minden harag, fájdalom sértettség mind, mind csak az élet játszmái… nem éri meg ezeket őrizgetni, tartogatni és gyűjtögetni.

Érdemes inkább feloldani őszintén megbeszélni, kimondani, mert látjátok… sose tudni mi lesz holnap…

Zsuzsira gondolva a barátoktól és ismerősöktől:

• Keresem a szavakat, elszorult torok, nehezen mozgó ujjak, de egyszerűen csak a felfoghatatlan érzés van, hogy miért? Miért kellett ennek így történnie? Miért csak ennyi jutott neked e világból, nekünk belőled!?!? Felfoghatatlan, elfogadhatatlan! Csak ennyi egy élet???? Amikor te oly sokaknak hoztad vissza az életet!

• Fél éve kerültem egy közösségbe, amit 10 éve álmodtatok meg és hoztatok létre! Ti ketten voltatok a motorja, a szíve! Az eltelt idő alatt csodás történeteket hallottam. Sokaknak ti adtátok vissza a reményt, mert olyan szívvel-lélekkel foglalkoztatok a csoporttal! Ezt láttam-hallottam én is. Mindenkihez volt egy jó szavatok, egy történetek, egy mosolyotok. A túrák jó hangulatban teltek, még ha nehéz is volt, bár csak egy közepes nehézségű volt, szerintetek. Megszeretettétek az emberekkel a természetet, a túrázását, a Pilist, a Tátrát!

• És egy kedd reggel jött egy üzenet, amelyet többször is elolvastunk, mert nem hittük el, hogy ez megtörténhetett, hogy ez igaz!! Pár napja még együtt szilvesztereztünk, táncoltunk át az új évbe! Szombaton még együtt túráztunk, akkor, hogyan történhet ez???
• Hatalmas űr marad utánad! Hiányozni fog a mosolyod, a szereteted, a nevetésed, a jókedved! Kivel fogok „betekerni egy körtét”? Ki fogja énekelni, hogy „Úristen, ki ez a lány”? Fentről majd láthatod, hogy mennyien gondolunk ránk, milyen hálásak vagyunk, hogy megismertünk, mert te egy CSODA VAGY!
• Hallgass a szívedre – még mindig itt csengenek a fülemben Zsuzsi szavai, amelyeket az utolsó találkozásunkkor mondott nekem. Zsuzsi kiváló terapeuta volt, a szívével látott, ráérzett a másikra, tudta, hogy mikor lehet kimozdítani a komfortzónájából, vagy épp mikor kell bátorítani a klienseit. Kliens… nagyon furcsa ezt a szót leírni, hiszen Zsuzsi számára többek voltunk puszta klienseknél. Ő arra tette fel az életét, hogy ösztönösen tanítson, segítsen másoknak. Tiszta szeretettel fordult az emberek felé, mindenkiben meglátta a szépet, a csodát. Bárki találkozott vele, nem tudott úgy elmenni, hogy ne tanított volna neki valamit. Zsuzsi nem úgy tanított, mint a nagy mesterek, guruk, Zsuzsi magával a lényével tanított. Az egész lényét áthatotta a jóság, a szeretet, őszinte nevetésétől visszhangzott az erdő, olyan erővel bírt, hogy visszatért beléd az élet. Zsuzsi így élt, tanított a mosolyával, a nevetésével, még azzal is, ha épp nem volt annyira jó kedvében, tanított a halálával is. Az elemzései, meseterápiái számtalan Léleknek segítettek, hogy elinduljon a mélyebb önismeret, a fejlődés és az elfogadás útján. Annyiszor hangoztatta, hogy a fájdalmat is meg kell élni, „le kell menni a saját poklunkba, és kitakarítani… és elengedni…”, ki sejtette volna, hogy néhány hónap múlva Őt kell meggyászolnunk, és elengednünk. Zsuzsi sokakat megtanított arra is, hogy merjünk lépni, hallgassunk a szívünkre a legbenső megérzésükre, akkor is ha megvan rá az esély, hogy nemet mondanak, kinevetnek, bolondnak néznek… "Ha megpróbálod, akkor 50-50%, ha nem akkor 0." Zsuzsi így élt, bátran, a szívét követve, példát mutatott a tanítványainak. Követte az álmait, dacolva a nehézségekkel, felállva 100x is a padlóról, és épp ezért tudott hiteles lenni. Ha most megkérdeznénk az itt összegyűlt szeretteit, biztos, hogy mindenki tudna említeni legalább egy olyan dolgot, amire drága Zsuzsink tanította. Mindenkinek mást… Élni, bízni, hinni, szeretni, szívvel érezni, a szívemre hallgatni és bátran cselekedni! Kimutatni az érzéseinket, kimutatni a szeretetünket, megvalósítani az álmainkat, járni az utunkat, most és nem majd, mert nem tudhatjuk, melyik nap lesz az utolsó.  Nekem ezt tanítottad, drága Tündérkeresztanyám, amiért végtelenül hálás vagyok, és még sokan hálásak lehetünk Neked, maga vagy a Csoda, Isten Veled egy következő életben!

• Nincsenek szavaim…csak könnyek, Egy kivételes ember volt, egy igazi csoda! Örülök, hogy ismerhettem! Mély Űr ami marad utána. Én nagyon hálás vagyok mindenért, amit Tőle kaptam!!
• 
  
• Tudom, hogy már nem olvashatod, még picit hinni szeretném, hogy köztünk vagy és maradsz is nagyon sokáig! Életemben nem gondoltam mikor talán egy hete edzésváltáskor megöleltük egymást hogy az lesz az utolsó... őszintén nem ismerek nálad nagyobb es tisztább szivű embert.

• Milyen is volt milyennek láttam Zsuzsit?  9 éve ismerem és elmondhatom, hogy heti kapcsolban voltunk, hiszem kevés kivétellel ott voltam minden szombati túrán. Vele könnyű volt az élet, mert kedvessége, nyitottsága egyenes utat mutatott a szíve felé. Nagyon büszke volt a gyermekükre az Alba Túrakörrel, amelyet Zolival együtt álmodtak meg és hoztak létre 10 éve és együtt nevelgették és építettek egy folyamatosan változó és nagyszerű közösséggé. Nagyon jól érezte magát ebben a közösségben és mindig mondta alig várják már a szombatokat és az együtt töltött napokat. Szerette, hogy bár változott a csapat, mindig jöttek új remek emberek és a régiek is időnkként újra újra megjelentek, és semmi sem változott, ott folytatta velük ahol régebben abbamaradt.  Ha beszélgetett valakivel Zsuzsi, nem csak testével, hanem teljes figyelmével fordult felé, nem kritizált, nem minősített, hanem támogatott, szurkolt és segített. Segített a hátul kullogóknak, a lemaradóknak, bátorította, hogy látod meg tudod csinálni, és tényleg a fellegekig tudta röpíteni a másik embert, megsokszorozva a teljesítményét. Végtelen alázatos volt a munkában és minden tevékenységében. Boldog volt, ha valakin tudott segiteni. Ezért szerzett tudást a Bach-cseppek  és az Asztrológia területén is. A tudását mindig frissitette gyarapította  még és még  tanult nem elégedett meg magával, mert a segítés volt az életeleme. Mindig boldogan mesélte, ha valaki jobban lett ezektől és  megszűntek a panaszai.

• Önzetlenül adott és  ölelni úgy tudott, tiszta szívből ahogy kevesen tudtak.
• Imádta a férjét és mindig büszke volt rá, hogy egy óvodába jártak, és ő már ott kinézte magának Zolit. Büszke volt az együtt töltött 27 évükre, és mindig szeretettel és csodálattal mesélt régebbi történeteket is róla hogy milyenek is voltak fiatalon. Szavai és a cselekedeti harmóniában voltak nem nagyzolt és nem dicsekedett. Jó társ volt és csodálatos barát, imádta az állatokat, szeretett kutyusával, Speedyvel képes volt a viharban éjszaka együtt kint lenni a ház előtti fedett folyosón, hogy kutyusa ne féljen a vihartól, mesélte, hogy leguggolt mellé és simogatta és együtt várták meg a vihar végét. 
• Én nem is láttam 9 év alatt egyszer sem, hogy durva vagy türelmetlen lett volna. Mindig mindenkihez volt egy kedves szava.
• Drága Zsuzsi! Annyi szép emlék maradt itt nekünk! Egy csoda, egy angyal voltál és lettél. Nem múlik el nap, hogy ne gondolnék rád.
• Végtelen űr maradt utána, és ez arra késztet minket, hogy magunkból töltsük fel ezt az űrt a példáját követve. Nagyon nehéz lesz nekünk nélküle, de reménykedünk, hogy amikor majd járjuk az erdőt, ott lesz velünk, az erdő illatában, a madarak csiripelésében, a holló károgásában, a forróságot enyhítő szellőben, a tavaszi napsütésben. A  fájdalom most még erős de lassan átalakul azzá a szeretetté bennünk amilyen ő volt.

• Alig ismertem Zsuzsit, mégis olyan mély nyomot hagyott bennem, amit magam sem értek. Mikor először találkoztam vele az jutott eszembe, hogy tündérek léteznek, hisz itt áll egy velem szemben. Örülök, hogy megismerhettem.
• Nem ismertem személyesen Zsuzsit, mégis nagyon fájdalmas es megrázó számomra is. Gyönyörű, ahogy írsz róla, amit tett az életében és a blogja is telis-tele csodaszép, példaértékű gondolatokkal. Ismeretlenül is hiányzik. Őszintén nagyon sajnálom. Angyalok vigyázzanak rá és rátok is ennek a fájdalomnak az elviselésében és feldolgozásában.

• Örülök, hogy ismerhettem őt. Igaz, csak egyszer találkozunk a túrán, de amit akkor mondott az örökre bennem marad!
• Egy angyal élt közöttünk. Sosem feledjük, a mosolya es a lénye a szívünkben marad.

• Soha életemben nem ismertem hozzá fogható embert. Ő mindenki számára egy csoda volt és lesz is, szívünkben őrizzük. Számomra egy Példakép, aki által jobb emberré válthatok. Nagyon szeretünk Zsuzsi.

• HÁLA, SZERETET, KÖSZÖNET ZSUZSI! Kedvenc könyvem: A Kis Herceg. Számomra mostantól más címe lesz: A KIS HERCEGNŐ, hallani fogom a vidám kacagásod,azt, ahogy mondod mindenkinek, aki még bizonytalan, meg tudod csinálni, látni fogom a mosolyod, ahányszor csak felnézek a kék égre, a fákra, a hegyekre, este a csillagokra, ahányszor csak túra közben egy szellő jár át, érezni fogom, hogy az a TE ÖLELÉSED! KÖSZÖNÖM!

• Alig öt hónapja ismertem Zsuzsit, de olyan hatással volt rám az egész lénye, amit senkinél nem éreztem még . A rövid ismeretség ellenére is megdöbbentően fáj és szomorúvá tesz, hogy itt hagyott bennünket! De csak a teste, minden más velünk marad ÖRÖKRE!!! Utánozhatatlan ölelése, mindig vidám mosolya,kedves fogadtatása, hihetetlen optimizmusa, mások elfogadása előítélet nélkül... Orvosság volt Ő sokunk számára!!! Példakép Zsuzsi, mindannyiunk számára, és ahogy szerelme Zoli mondta: Nehéz lesz ezt megugrani!!!
• Nekünk csak egy fél év ismeretség jutott, de ezalatt is kiderült, hogy Zsuzsi a jóság mintaképe, a gyermekeim is rajongásig szerették. Nagyon fáj, ami történt.
• Sosem felejtem el, hogy mennyire nyitott és közvetlen volt édesapámmal és velem egyaránt, amikor először találkoztunk. Nem tudom elhinni, hogy így történt, de hálás vagyok, hogy a sors, összehozott minket. Zsuzsi te most már valahol egy másik világban vagy, ahol lehet, hogy újra találkozni fogunk.
• Csillag született ma! Vezetni fogsz bennünket úgy ahogy eddig is tetted, bölcsen, vidáman, szeretettel. Hallani fogjuk a hangod látni a mosolyod bármerre is járunk. Nagy tanítóm vagy, Zsuzsi, még, ha nem is mindig voltam tudatában. Emberségre, megbocsátásra, életszeretetre tanítasz.

• Drága Zsuzsi! Annyi szép emlék maradt itt nekünk! Egy csoda, egy angyal voltál és lettél. Nem múlik el nap, hogy ne gondolnék rád. Nagyon fogsz hiányozni! Hálásan köszönöm, hogy voltál!
• Drága Zsuzsi, Te egy kis hóvirág voltál, egy csodaszép törékeny virág, aki utat talált az emberek szívéhez.
• Erős is voltál, mint ez a kis hóvirág, aki a fagyott földből is képes újraéledni évről-évre, hogy kibonthassa szirmait.
• Nyomot hagytál itt a földön, sosem feledünk!
• Drága Zoli! Csodálatos, amit Zsuzsiért tettél, teszel! Csodálatos, hogy ezt a nehéz, nemes feladatot tovább viszed, amit Zsuzsink képviselt! Ebben szerintem az egész csapatra számíthatsz! Veled leszünk, veled vagyunk! Zsuzsi pedig örökre a szívünkben él, az már egyszer biztos! Hálás vagyok, hogy ismerhettem ŐT!

• Zoli, veletek kezdtem túrázni, veletek szívtam magamba a tapasztalatokat, hogy utána egyedül járjam az utam. Kint aludjak számtalanszor egyedül a sátorban, és hasznosítsam azokat a tapasztalatokat, miket veletek gyűjtöttem. Hálás vagyok az égnek, hogy megismerhettelek titeket! Fogadd őszinte részvétem!!!!
• Te tovább adtad minden szereteted és minden kincsed, és bennünk tovább élsz te is és mindaz, amit adtál nekünk.
• Annyi a kérdés, annyira intenzív, megmagyarázhatatlan. Sose ismertem jobban a kedvesed, párszor találkoztunk, mégis egész héten csak rátok gondolok. Az a megnyugvás, ami áradt belőle. Az a gondolatmenet, ahogy látta a világot. Es az a szeretet, amivel a világot ölelte. Mintha mégis ...mindig is ismertem volna. Földanya.
• Nem emlékszem hányan voltunk az önismereti kurzusotokon még kb. 4 éve, de hihetetlen élmény volt, hogy 20 perc után ennyi felnőtt ember egyszerre tudjon sírva kapcsolódni egymáshoz, megérteni támogatni egymást.
• Ilyen értékes ember elvesztésével, megborul az egyensúly. De a dolgok nem vesznek el, csak átalakulnak. És itt vagy te, igaz, hű társa, titkai őrzője, szíve szerelme, értelme.
• Eszembe jutott egy történet. Talán tetszeni fog. Nem sokkal azután történt, miután összejöttünk Zolival, hogy Zsuzsával beszélgettünk, és olyan csodaszépen beszélt rólad, hogy az végtelenül megható volt. Azt mondta mikor rólad beszélt: lelkem fénye. Ez nekem annyira meghatározó volt, hogy évekig visszagondoltam erre. Egyrészt az, hogy senkit sem hallottam még rajta kívül ilyen szépen beszélni a kedveséről, -másrészt pedig sokszor eszembe jutott mennyire szeretném átélni a szerelmet úgy, hogy engem is ennyire szeret valaki....
• Napok óta próbáltam megfogalmazni, hogy mit jelent Zsuzsi nekem…
• Ő olyan ember, akit elég volt megismerni, egyszer látni és tudtam, hogy különleges. Azonnal az ember a szívébe zárja. Olyan, aki nincs még egy.  Pótolhatatlan veszteség...
• Nincsenek szavaim. Olyan szép szavaim pedig főleg nem, mint ahogy Te búcsúztál Zsuzsitól, Zsuzsival. Imádkozni fogunk érte, és magunkkal visszük mindazt, amit tanított nekünk. És nagyon sokat tanított...
• Drága Zsuzsi! "Nővérkém"! Mert így hívtalak Téged. És Te engem "húgodnak." Megrendített, ami Veled történt. Mélységesen. Nagyon sok bennem a ki nem mondott szó és még annál is több, az örökre benn rekedt érzés. A tanulság fájdalmas. Ezért ha maradtál volna még, ha visszatértél, visszafordultál volna mégis a létezés eme síkjára, fogtam volna a telefont vagy a harsonát, hogy nyomatékosítsam, vagy akár világgá kürtöljem, hogy bár 7 évvel ezelőtt földrajzilag messzire sodort az Élet Tőletek, viszont soha de soha nem szűnt meg részemről az irányodba, irányotokba érzett szeretet és hála, hogy hiányzol és mindig is hiányoztál és hiányozni is fogsz. A Te helyedet soha senki nem vette át, és nem is tudja senki átvenni a szívemben. Most, hogy a létezés olyan síkjára kerültél, ahonnét mindezt igaz már kristálytisztán látod, ez viszont mégsem ugyanaz, mintha ez még itt, a 3D-ben, személyesen került volna feloldásra. Hirtelen távozásoddal ráébresztettél sokunkat, hogy mennyire Törékeny is az Élet, mint a Virág....
• Van az úgy, hogy az élet néha megállít minket, és azt kéri pihenjünk egyet. Az utóbbi időszakban, a mindennapok feladatai mellett sem sajnáltad szétosztani a szereteted, és rengeteg hely volt a szívedben mindenkinek. Kicsit most elfáradtál… de még most is segítesz mindenkit. 

Szavak nélkül is. Megmutatod, hogy, érvek, játszmák mit sem számítanak. Megmutatod milyen törékenyek vagyunk, hogy ami körülvesz minket, egy illékony illúzió, hogy csak egy dolog a fontos szeretteinket csendben, lágyan a szívünkre ölelni, amíg megtehetjük. Igen, Zsuzsa, a legszebb tanítást küldöd… és tudod csodát teszel … mert akik gondolnak Rád, és aggódnak Érted, mind szeretnek. Egy szeretetközösséget hoztál ezzel létre ami hatalmas erő. Biztosan érzed!

• Drága Zsuzsi! Nem ismerlek még személyesen, de nagyon bízom benne, hogy megismerhetlek💗 Viszont lélek szintjén olyan közel érezlek benneteket Zolival, hogy saját meglepetésemre is naponta nagyon sokszor eszembe jutsz! Ezért is írok most ide. S tudom, ha kómában vagy, így abban az állapotban akar érzékelheted a gondolatainkat, érzéseinkket is feléd, ezért is "szólok" hozzád. Hogy érezd, még én is küldök Neked áldásokat!

Tudom, hogy a "karmánk", sorsunk közbeszólhat ilyen nagyon borzalmas tapasztalatokkal, mint amin most keresztülmész, de a mi imáink és áldasaink erejével együtt vissza tudsz jönni. S bárhol is jársz most biztosan segítségedre vannak az angyalok!

• Hiszem, hogy Zsuzsi egy Angyal, ez az egyetlen elfogadható magyarázata van a "Miértnek" Félre kell tenni az Önzést, hogy a halandó ember, le tudjon mondani szerető karjainak öleléséről.Tisztelettel szeretni, Bíráskodás, Ítélkezés nélkül elfogadni, Önzetlenül, Tiszta szívvel adni, Boldogságot, Gyógyulást ajándékozni, Bizalommal, Megértéssel fordulni mások felé, Mindig "csak" adni Ő Tóthné Sántha Zsuzsi az Örző-Védő Angyal. Aki ismerte őt, tudja miről beszélek, és ugyan azt érezzük, mikor elhangzik Tóthné Sántha Zsuzsi. Aki nem ismerte őt, annak üzenem, Istenben is hiszek, pedig vele hús-vér ember formájában nem találkoztam. Szívemben is élsz örökké.

• A Mi Zsuzsink felvállalta "KOS-ságát" és kilépett a világba, hátrahagyva saját lelki gabalyait, sérelmeit, gátjait. Kilépett, és tudott másokra, ránk figyelni.Teljes figyelemmel, együttérzéssel, szeretettel.

Ő kilépett a semmilyenségből és mert valamilyen, mégpedig ÖNMAGA lenni. Ezzel mutatott példát nekünk.
Láttuk, hogy lehet kedvtelésből, szeretetből , önzetlenségből másokért élni azokban a pillanatokban, amikor másokkal vagyunk.
És ugyanúgy tudott önmagáért és kedveséért élni teljes szívvel, ezzel is példát mutatva nekünk.
Látjátok, a szeretet áramlik, ha önzetlenül adják, megindítja a szíveket, előhozza a legmélyebb bugyrokból, lényünk problémákkal, félelmekkel terhelt mélyéből a fényt, amely felcsillan és megnyilvánul, és összekapaszkodik mások csillogásával. Gyönyörűségesen fájdalmasat éltünk meg, hogy világosan lássuk az értékét, iránymutatását és a példáját.

• Úgy gondolom, kevés ember vált ki másokból ilyen mély, szívreható érzelmeket, mint ami a számtalan hozzászólásból kitűnik. Hozzájuk képest, mi szinte nem is ismertük Zsuzsit. Mindenesetre azt tudtuk, hogy Te voltál a mindene.

A KÉPGALÉRIA és a Sok-sok emlék és közös megélésLetölthető ITT

Csak az szűnik meg létezni, amit hagyunk elveszni a feledés homályában
Amit szeretsz és éltetsz emlékeidben, az Örök marad...