Lukács Lilla vagyok, az ALBA Túrakör élménykoordinátor munkatársa, 1 lánygyermek büszke édesanyja. Az éneklés mellett gyermekkorom óta nagy szenvedélyem a túrázás, természetjárás. Gyakorlatilag az erdő mellett nőttem fel, édesanyámmal egészen pici koromtól róttuk a kilométereket a Zselic mesés lankáin.
2022-ben ismertem meg a túrakört, akkor még résztvevőként voltam jelen a túrákon, szinte azonnal magával ragadott a közösség befogadó, támogató ereje és persze a vidám, "albás" hangulat. Zoli már több mint egy évtizede álmodta meg ezt a közösséget egykori feleségével, aki sajnos már nem lehet közöttünk, de elfogadó, szeretetteljes szellemisége tovább él az ALBÁ-ban .
Mikor elkezdtem Zolival dolgozni, rögtön tudtam, hogy az ALBA nemcsak múló szerelem lesz, és hogy szeretnék a túrakör épelüsében, fejlődésében részt venni, és hozzátenni valamit ahhoz, hogy a túrázók élményekkel gazdagodjanak. A lassan 2 év alatt volt szerencsém elmélyülni a túrakör marketing, adminisztrációs és teljeskörű szervezési tevékenységében, de ami legjobban a szívemhez közel áll, az a Zolival való közös ötletelés a következő hónapok túráiról.
Minden túra más-más élményeket tartogat, a természet változékonysága és ereje mindig lenyűgöz, nem beszélve arról, hogy sokszor a határainkat feszegetjük a túrák alatt, szinte mindig akad valamilyen kihívás. Úgy gondolom, a természet, a hegyek, az erdők nagy tanítómesterek, és persze mi magunk is tanulunk a túrázóktól, nem is keveset.
Bár bevallom, először kissé megijesztett monumentalitása egyik kedvenc hegységem lett, a Magas-Tátra, mely még Csontváry-t is megihlette:
A nyarat a Magas Tátrában töltöttem s a Tarajkán a Szilágyi Dezső emlékénél állapodtam meg. Innen gyönyörködtem a nagy tarpataki vízesésben, a Lomnici csúcs és társainak büszkeségében; a középormon levő eleven sziklák világítása és a mélységnek kifejezhetetlen távlata hatott rám. Nem rajzoltam, nem festettem, hanem csak figyeltem és bámultam a természet monumentális szépségét, a hangulat csendes mély ütemét, a gyönyörnek a legszebb természet zenéjét."
/Csontváry Kosztka Tivadar/